A Székesegyház búcsúja

Urunk mennybemenetelének ünnepén tartják a szatmárnémeti Székesegyház búcsúját.

Az ősegyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt, pünkösdkor ünnepelte Urunk mennybemenetelét. Később a Szentírásból ismert húsvét utáni 40. napra került. 1918-ig a húsvéti szentáldozás határnapja volt; ebből ered az egyedülálló, magyar név: áldozócsütörtök.

Az Apostolok Cselekedetei szerint Jézus negyven napon át többszöri megjelenésével bizonyította feltámadását, majd a negyvenedik napon megparancsolta apostolainak, hogy ne távozzanak Jeruzsálemből, míg "néhány nap múlva" meg nem kapják a Szentlélek ajándékát.

Ezután szemük láttára felemelkedett, mígnem felhő takarta el Őt a szemük elől. Két angyal magyarázta meg a tényt az apostoloknak: amint Jézus a mennybe emelkedett, úgy jön el majd ismét. Az Egyház tehát a Húsvét utáni negyvenedik napon - vagyis Húsvét VI. vasárnapja utáni csütörtökön, melynek régi magyar neve "Áldozócsütörtök" - ünnepli e misztériumot.

Szatmárnémetiben a Székesegyház titulusa „Urunk mennybemenetele". Búcsúmiséjére csütörtökön este hét órától kerül sor Ft. Mátyás Károly szentszéki tanácsos, főesperes, székelyudvarhelyi plébános szentbeszédével.